Magyarországon – bár még mindig nem övezi akkora figyelem, mint az Anyák napját – egyre többen ünneplik az Apák napját június harmadik vasárnapján. Ilyenkor megállunk egy pillanatra, hogy köszönetet mondjunk azoknak a férfiaknak, akik életünk fontos pillanataiban mellettünk álltak.
Az apaság sokféle arcot ölthet. Van, aki hangosan nevet, más szigorú, de megbízható. Van, aki korán kel, hogy munkába induljon, más otthon marad a gyerekekkel. Magyar családokban sokféleképp jelenik meg az apai szerep – de egy dolog közös bennük: az apák csendes, de erős támaszai a családnak.
Sokszor háttérbe szorulnak az érzelmek, a gyengédség, a kimondott szavak – mert „férfiasnak lenni” még ma is gyakran azt jelenti, hogy az ember erős, hallgatag, és nem mutatja a gyengeséget. Pedig az apaság épp olyan mély érzésekkel jár, mint az anyaság: aggodalommal, büszkeséggel, szeretettel.
Fontos lenne, hogy a társadalom is jobban megbecsülje az apai szerepet. Magyarországon az utóbbi években egyre több kezdeményezés indult az aktív apaság támogatására – apás szülések, apa-fia programok, apák klubjai. Ezek mind azt mutatják: az apaság nem csak gazdasági vagy fegyelmező szerepkör, hanem mély kapcsolódás és nevelő erő.
Apák napján ne csak egy ajándék vagy egy köszöntés jusson eszünkbe. Tegyünk érte, hogy egész évben látható és megbecsült legyen az apák szerepe. Hogy a jövő generációi már természetesnek érezzék: egy apa jelenléte legalább annyira fontos, mint egy anyáé – csak másképp.
Ma tehát ünneplünk. Minden édesapát, nevelőapát, nagypapát, keresztapát, aki szeretetével formál minket – néha szavak nélkül, de annál mélyebben.
Köszönjük, hogy vagytok! Boldog Apák napját kívánunk!
